Az én 30-as bőröm ezt üzeni a te 20-as bőrödnek

Menjünk egy picit vissza a múltba. A 20-as éveimben azt hittem, tökéletes a bőröm. Imádtam. Mígnem egy forgatáson egy sztársminkes/sztárkozmetológus (az egyik “leghíresebb” jelenleg is) rám nem kiabált a teljes stáb előtt, hogy “Jó ég, de ronda bőröd van, gyere el holnap a kozmetikámba.” Így. Nem írom itt le a nevét (S.Z.), de privátban rákérdezhetsz.

Kis hülye voltam még (24 éves), és ahelyett, hogy azt mondtam volna neki, hogy mégis mit képzel, hiszen épp az én filmemet forgatjuk, lesz szíves a munkájára koncentrálni, vörös arccal ültem estig, mert hittem neki, így másnap el is mentem hozzá. Mondanom sem kell, hogy 8 (!) nőn zajlott kezelés egyszerre, és mindegyikünkkel gyakornok foglalkozott. Igen, tudom, ki kellett volna sétálnom, hisz az én bőröm. De nem. A szégyen nem engedett el, és a vágy is hajtott, hogy szebb bőröm legyen. Akkor kaptam óriási dózisú savat a bőrömre, amit éjjel-nappal használtam, így aztán tönkretette a bőröm savköpenyét, és tulajdonképpen innentől beszélhetünk rólam mint problémás bőrű egyedről. Hiszem, hogy nem a termékkel volt a baj, hanem azzal, hogy nem mondta el, hogyan használjam. És aztán teljesen magamra voltam hagyva a szétégetett bőrömmel.

giphy (1)

A megalázásnak az is lett a következménye, hogy mániákusan elkezdtem figyelni a bőröm minden rezdülését. Semmit nem toleráltam vele kapcsolatban. Egy mitesszer hallatlan volt. Le kellett szedni, azonnal, mindenáron. Ha vérzett, akkor is. Ennek a mániákusságnak aztán lett jó és rossz következménye. A jó, hogy ekkor kezdtem mindennek utánaolvasni bőr témában, a rossz, hogy dermatillomán lettem, azaz folyamatosan figyeltem, piszkáltam. Nagyítóval, rossz fényben. Esélye sem volt hosszú távra meggyógyulni.

Mivel iszonyú jól és gyorsan gyógyult a bőröm, így bátran csesztettem. Azt gondoltam, szerencsés vagyok. Voltak a testemen pl. durva műtéti hegek, gyorsan és szinte nyomtalanul elmúltak hamar, ma már nem is látszanak. Éljen a genetika! – gondoltam. Ha volt is sebem, kit érdekelt, két-három nap alatt nyomtalanul eltűnt.

Csak hittem.

Ahogy elértem a 30-at, azt vettem észre, hogy a bőröm egyre lassabban gyógyul – amire két nap elég volt eddig, annak most egy hét kellett, minimum. Máig emlékszem, amikor megláttam az első heget az arcomon. Az önbántalmazásom ellenére váratlanul ért! 😀 El se tudtam volna képzelni korábban, hogy ez megtörténhet velem. Azt hittem, ez csak másoknál lehetséges, “szegények”, mondogattam régen lesajnálóan. 😀

Elmentem hát terápiára és óriási munka várt rám, hogy leszokjak erről a rossz szokásról, ami nyilván sokkal többről szól. (Máig sem sikerült rendesen, csak ma órák helyett 15 percig tart, amiből 10 perc a rutinom.)

Párhuzamosan itt volt az ideje annak is, hogy összeállítsak végre egy működő rutint, de úgy éreztem és érzem most is, hogy késő. Ma már a ráncok ellen tehetek, a hegeken csak enyhíthetek. Hála az égnek azért jégcsákány, meg ilyen rettenet hegeim nincsenek (valahol igenis szerencsés vagyok, de a genetika ennyit tudott tenni), de amit mondani akarok neked az ez:

Ha egy kicsit is előbb odafigyelek arra, hogy mit teszek a bőrömmel, ha tudom, mennyit bír és meddig tart a genetika hatása, hamarabb összeállítok egy jó rutint, és most nem lenne maradandó bőrhibám.

Igen, jogosan gondolod, hogy az én esetem szélsőséges. De bizony neked sem fog elfelejteni semmit.

Egyetlen leégést sem.

Egyetlen fényvédő nélküli napot sem.

Egyetlen elrontott arckezelést sem.

Egyetlen hidratálás nélküli napot sem.

Ráncok, bőrszárazság, pigmentfoltok, gravitáció vár, vagy rosszabb, ha nem véded a naptól. Ha azt hiszed, hogy véd a genetika és szerencsés vagy, gondold újra, UGYANIS A BŐR NEM FELEJT EL SEMMIT, AMIT TETTÉL VELE. Ami most működik, később nem fog. Most még mindent termel magától, de 30-tól felfelé egyre kevésbé fogja tudni egyedül megoldani. És visszamenőleg is “bepótol” majd mindent, ami az ápolás hiányából fakadt.

giphy (2)

Emlékszik majd mindenre – de ne utáld, mert csak teszi a dolgát. A genetika limitált – igen, anyukádra nézve nagyjából meg tudod mondani, hogyan fogsz öregedni, de ne becsüld alá a hosszú távú, rossz bőrápolás befolyásoló erejét.

Úgyhogy az én harmincas bőröm azt üzeni a te huszonéves bőrödnek, hogy NEM LEHET ELÉG KORÁN KEZDENI A MEGFELELŐ GYENGÉD ÉS HATÉKONY BŐRÁPOLÁST. Minimum 25 éves korodtól hámlassz, hidratálj és kend az SPF-t rendesen. (És idd a vizet, mint a gödény.)

Szeresd és ápold a bőröd minél hamarabb, hiszen életed végéig fogod hordani.

U.i.

Itt tudod megnézni, mire van szüksége a bőrödnek életkorok szerint:

https://skinlatte.me/2016/03/12/mi-kell-a-borodnek-eletkor-szerint/

 

Reklámok

One thought on “Az én 30-as bőröm ezt üzeni a te 20-as bőrödnek”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: