Ismerd fel és vedd komolyan a pajzsmirigyed jelzéseit

Többször említettem már az évenkénti anyajegyszűrés fontosságát – nincs az rendjén, hogy többszörös életmentő beavatkozásra (Hugh Jackman bőrrákja épp nemrég újult ki hatodszorra is!) szorulunk, vagy esetleg ne adj isten el is veszítünk valakit egy olyan betegség miatt, aminek jól látható jelei vannak, és jók is a gyógyulási esélyei. 

Azt is megtanultam kiskoromtól kezdve, hogy nőként mire kell odafigyelni: van ugye a nőgyógyászati szűrés, különös tekintettel a méhnyakrák-szűrésre, ill. a mellek ellenőrzése, az esetleges csomók miatt. (És akkor nemtől függetlenül ehhez jön még az anyajegyszűrés és a fogászat.) Valahogy a pajzsmirigyről senki se beszélt… nem figyelmeztetik az embert komolyabban, hogy figyeljen oda rá. Néha hallottam az orvosokat ijedten megjegyezni, amikor valami lappangott bennem, hogy “talán a pajzsmirigye lesz az”, ami azért szomorú, mert minden 3. nő érintett, és a pajzsmirigybetegek 80%-a nő. Tehát legalább olyan fontos, hogy ez a terület rendben legyen és odafigyelj rá, mint a fentiek esetében, hiszen a hormonháztartásodról van szó. 

Eddig ennek a témának annyi kapcsolata volt ezzel a bloggal, hogy az akneterápiás bejegyzéseknél már beszéltünk arról, miszerint a góckutatás nagyon sok tünetre választ adhat, és hiába van meg a legjobb bőrápolási rutinod, ha a probléma oka nincs feltárva és így nincs megoldva sem. A tünetkezelés nem elég.

Sajnos most már egyéb, személyesebb kapcsolata is van a bloggal.


/A nyakam pajzsmirigy biopszia után./

Észrevettétek biztos, hogy kevesebb a poszt. Az utóbbi hónapokban annyira beteg voltam, mint még soha. (35 évesen, épp a “legjobb” korban ütötte fel a fejét ez a dolog, hogy figyelmeztessen, mi az, ami már nem mehet így tovább, és arra is, hogy már nem lehet egy-egy tünetre csakúgy legyinteni.) Egy nap arra ébredtem, hogy nagyon-nagyon fáj a torkom. Azt hittem, begyulladt, de mivel egyre nőtt a fájdalom, úgy gondoltam, ez a mandulám lesz. De ahogy előbb a forró tea, úgy később a fagyi sem segített. Még sose volt a mandulámmal gondom, ezért gondoltam, hogy egy ilyen mértékű fájdalom csak az lehet, mert ez nem normális torokfájás. Aztán pár nap múlva már nem tudtam sem nyelni, sem rendesen beszélni. Szerencsémre pont bent volt az üzemorvos, aki egy mindig mosolygós néni. Felmentem hát hozzá, hogy nézzen rám és lehetőleg nyugtasson meg. Készségesen vittem is neki kanalat, hogy megnézhesse a torkomat.

Hát ezúttal nem mosolygott. Miután megnézte a torkomat, ellentmondást nem tűrő hangon elzavart endokrinológiára. “Mert ez nem mandula, ez pajzsmirigy, és az komoly, azonnal menjek, nincs vesztegetni való idő.” És szerencsém van, hogy megnézte, mert így spóroltam egy felesleges háziorvos / fül-orr-gégészet kört, amivel újabb 1-2 hét ment volna el. A magánorvos így az első tünetek megjelenése után 1 héttel már látott is.

Közben pedig megnéztem a tüneteimet a neten, és megértettem, miért komorodott el az üzemorvos. Hirtelen jött akut fájdalom, semmilyen egyéb fizikai tünet – se láz, se szapora szívverés. A tüneteim daganatot sugalltak. Nem vagyok pánikolós, belemagyarázós, azt is megszoktam, hogy a tüneteim mindig az adott betegség jóindulatúságát támasztják alá, életemben először viszont nem tagadhattam le, hogy baj van. 

Az endokrinológus sajnos maga is azzal nyitott, hogy rosszindulatú daganatot keresünk. Jöttek a tumormarkerek és az UH, majd az eredmények ismeretében, annak ellenére is, hogy gyulladást mutattak, elrendelte a tűbiopsziát is, mert elmondása szerint a pajzsmirigy alattomos és az életem múlhat azon, ha nem veszünk észre valamit. Látva, hogy az ájulás szélén vagyok, a biopszia előtt “megnyugtatott”, hogy mindegy mi lesz az eredmény. Ha tumor, időben vagyunk, sínen vagyunk, hisz már itt vagyok és hamar jöttem (az egyébként ritka pajzsmirigyrák időben kezelve jól gyógyítható), ha nem tumor, ne nyugodjak meg, mert akkor is dönthet úgy, hogy vegyük ki a bedagadt göböket. A biopszia maga egyáltalán nem fájt, de utána aztán 3 napig jobban fájt a nyakam/torkom, mint valaha. Némán peregtek napokig a könnyeim a fájdalomtól. De ezt be kell vállalni. (Mellbiopsziám is volt, az se fájt, még utána sem számottevően, nem kell félni. Ez is a gyulladás miatt fájt.)

A két hét alatt, míg végezték ezeket a vizsgálatokat, nagyon komoly lelki munkára is kényszerültem, egyrészt értékrendileg/világnézetileg, másrészt ugye praktikus okokból is, hogyan is nézzen ki az életem, ha elkezdődik a kórházi hercehurca, hogyan éljem ezt túl, hogy lépjek túl a fájdalmon és a pánikon, ill. az is egyértelmű volt, hogy az állandó stresszelés vezetett idáig – és most, amikor tényleg nincs rá szükség sem csitul. 

Szerencsére kiderült, hogy egy extrémritka, még a pajzsmirigyráknál is ritkább és sajnos rendkívül fájdalmas, szubakut pajzsmirigygyulladásom van, De Quervain-féle pajzsmirigygyulladás, ami tényleg akkora fájdalommal jár, amit leírni se tudok. Mintha az ember torka teljesen összeszűkülne, amit kis lenyelt kések/borotvapengék milliói okoznak – valójában a pajzsmirigygöbök annyira megduzzadnak (befelé, nem kifelé, mint a látható struma esetében), hogy nyomják a nyelőcsövet. Ahányszor nyel az ember, ásít, iszik vagy ne adj isten tüsszent, az összes penge egyszerre vagdal. Fájdalomcsillapítás nincs, hiszen a nyelőcsövet továbbra is nyomja a nyirokcsomó. Enni, aludni kizárt a fájdalomtól, fogytam is 10 kg-t.

1,5 hét után végre csökkent a fájdalom, de pajzsmirigy túlműködés lépett fel (a normális hormonmennyiség 7x-esével), ami azt jelentette, hogy minden éjjel a saját izzadságomban fetrengtem, közben 130-as pulzussal léteztem éjjel-nappal. Felkelni az ágyból egy maratoni futással ért fel. Ehhez jött a végtagremegés és a hidegrázás. Na erre már kaptam gyógyszert, ami további 1,5 hét után kezdett hatni hála az égnek, de közben a többi göb is begyulladt. Most jönnek a további vérvételek, és a gyógyszert folyamatosan az eredményekhez kell majd állítgatni. A pajzsmirigy kezelése több évet is igénybe vehet, nem tudom mi vár rám pontosan, de a sok átszenvedett nap után már újra egész önmagam vagyok, hála a gyógyszernek. 🙂 


Hogy miért is írom ezt le… nem azért, hogy megijesszelek, hanem mert kényszerültem  jobban megismerni ezt a betegséget, és úgy vélem, nem esik elég szó a pajzsmirigy fontosságáról. Az én betegségem ritka kivétel – és a fájdalom is ritka, amivel jár. A legtöbb pajzsmirigybetegség nem fájdalmas (ezért is lehet olyan alattomos), de egyszerűen diagnosztizálható, főleg a pajzsmirigy túl/alulműködés, és fájdalommentesen, jól kezelhető, félni tehát nem kell. Viszont az kell, hogy minél hamarabb észrevegyék. 

Ha bármilyen tüneted van, hosszan fennálló – akár indokoltan vagy indokolatlanul is meglévő – gombóc a torokban, vagy túlzott izzadékonyság, szapora szívverés vagy épp nagyon lassú, hajhullás, bőrszárazság, szemgyulladás vagy dülledt szemek, székrekedés, álmatlanság, rossz közérzet, ingerlékenység, fáradékonyság, indokolatlanul jelentős testsúlyváltozás, és egy sor egyéb nagyon kellemetlen tünet, amivel az ember idővel megtanul együttélni, érdemes minél hamarabb megnézetni egy endokrinológussal, mert mind megszüntethető. Egy egyszerű, fájdalommentes vérvétellel és UH-val diganosztizálható, és az olyan hosszú távú következmények egy kései diagnózis miatt, mint pl. a meddőség vagy talán rosszabb még elkerülhető. Nem vagyok persze orvos, de nem is kell annak lennem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy nem érdemes várni a tünetekkel. 

Van egy kolléganőm, akinek szintén évekig gombóc volt a torkában, stresszelt ő is mindenen, ahogy kell :/, de ő későn került orvoshoz, mert fel sem merült benne a pajzsmirigy probléma gondolata, azt hitte, normális, amit érez a torkában. Neki a teljes pajzsmirigyét el kellett távolítani, mert a rosszindulatúság gyanúját már nem lehetett kizárni, de még ő is megkönnyebbülten meséli, hogy a műtét után elmúltak a tünetei, és ma már csak egy icipici tablettát kell bevennie reggel és mindez már a múlté. (Hozzátartozik, hogy neki addigra már volt gyermeke, így a pajzsmirigy kivétele nem okozott neki lelki stresszt, hisz az anyaság kérdése már lejátszott dolog volt.)

Akárcsak a mellek esetében, a pajzsmirigyet is érdemes rendszeresen megtapogatni csomókat keresve. Sok videó mutatja be az önvizsgálat menetét, a hátradöntött nyakra helyezzük az ujjainkat, majd nyelünk egyet. Ha bármi olyat észlelsz, ami eddig nem volt ott, kitüremkedés, fájdalom, menj azonnal orvoshoz.

 Zárszóként

Az anyajegyszűrés mellé, kérlek figyeld a pajzsmirigyre vonatkozó tüneteidet is. Nekem évek óta gombóc volt a torkomban, és bár a gyulladásnak autoimmun okai voltak, azaz nem kerülhettem volna el ígyse-úgyse, ezt a problematikus területet már rég kezelhettem volna testileg és lelkileg is, hogy ne legyen gyenge pont. Mert mindig is a torkomban gyűlt minden nyűg, konfliktus, stressz és ezt tudtam is. 

Nekem már az is elég, ha annak akinek kell, picit utánaolvas a pajzsmirigy működésének és a tüneteket is észben tartja, közben figyel magára, és ha bármit tapasztal, idejében elmegy orvoshoz és megkönnyebbül. 🙂

Ne becsüld alá a pajzsmirigyed szerepét – “csak” a hormonháztartásodról van szó, ami ez egész életminőségedre kihat.

Reklámok

6 thoughts on “Ismerd fel és vedd komolyan a pajzsmirigyed jelzéseit”

  1. szia
    sajnálom, hogy ennyi szenvedést kellett elviselned, köszi, hogy megosztottad velünk.
    remélem, most már minden rendben lesz!

    Kedvelés

  2. Kívánok sok sok kitartást!
    Mostanában én is foglalkoztam a pajzsmirigyemmel, mert elég durván elkezdett hullani a hajam, de más tünetem nem volt, és hajcseppekkel már kb 40%-ban csökkent is hajhullás.
    Voltam egy nagyon nagy átfogó vérvizsgálaton, nagy elmozdulás nem volt sehol a normálhoz képest, így egyenlőre komolyabban nem foglalkozom vele.
    A vérvételen kiderült hogy az ösztrogén szintem magas, arra nem gyógyszert szedek, hanem gyógytea keverékeket iszom 2 hetes váltásban már több hete, és van látszatja, szóval ezzel elégedett vagyok.

    Én személy szerint próbálok minél stresszmentesebb életet élni, mert azt vallom a stressz az alapja a legtöbb betegségnek. Tudom hogy mondani könnyebb mint csinálni, de én pl mindig az egyszerűbb munkát választom, kevesebb fizetéssel, mint egy komolyabb, felelősségteljesebb, ezáltal sokkal stresszesebbet. Remélem segít az elvem……..
    A sógoromnál nemrég nyelőcső fekélyt diagnosztizáltak, ami már nagyon durva állapotban volt, apám régen mondogatta hogy látszik a fiún hogy magába folytja a dolgokat, forrong belül, el tudom képzelni hogy a fekélynek köze volt ehhez. Egy barátnőm is mondta ez annak a jele hogy mindent “lenyel”, minden problémát, amit nem mond ki.
    Mostanában ez az egy élményem van. De nagyon ijesztő. És nem nyitottak életmódváltásra (ami hagy kivetnivalót maga után sajnos), csak a gyógyszerre, pedig vallom hogy a kettő együtt kell hogy működjön nála.

    Kedvelés

  3. Szia!
    Ez az első olyan oldal,ahol a betegségemre ismertem,köszi,hogy megosztottad a tapasztalatod!
    Évek óta hullik a hajam,szinte forró a bőröm és nagyon fáj a jobb vállam és a hátam,de azt hittem a munkámtól.Pár hónapja csak egy kis pont fájt a nyakamon,később már nem tudtam nyelni,enni,inni,fájt a köhögés de még a WCre menés is.Minden nap lázas voltam,de ez napközben elmúlt.Szóval,mikor kibírhatatlanná vált a fájdalom elmentem orvosho.Én Bécsben élek.Alaposan megvizsgált,csinált vévételt és beutalt nyaki röntgenre,Minden eredmény azt mutatta,hogy pajzsmirigy túlműködésem van és a jobb lebeny meg van nagyobbodva és gyulladva.Egy Aprednislon nvű gyógyszert szedek,aminek folyamatosan csökkenteni kell az adagját.Reggel veszek be,most már csak negyedet.
    Napközben egész jól megvagyok.Nem fáj és dolgozni is tudok.Viszont éjszaka…1kor arra ébredek,hogy nem tudom a fülem,a fejem,a fogam fáj-e.Közben lüktet a nyakamban is a fájdalom és izzadok.Kibírhatatlan ez a fájdalom minden éjjel!!! De beveszek egy fájdalomcsillapítót és elmúlik.
    Neked is volt ilyen?
    Nov.8 megyek a kórházba további vizsgálatokra,addig valahogy ki kell bírnom.
    Te már jól vagy?
    Köszönöm mégegyszer hogy megosztottad 😀
    Üdv. Adri

    Kedvelés

    1. Jaj szegénykém! Átérzem, tényleg pokoli a fájdalom. Köszönöm, én meggyógyultam, de folyamatosan figyelnem kell rá, és kontrollra járni. Hasonlók voltak a tüneteim, mindenképpen jó, hogy már eljutottál orvoshoz. Remélem, hamarosan még többet fogsz tudni, meggyógyulsz és elmúlik a fájdalom. Ha gondolod, keresd fel az orvosomat, nagyon alapos és tapasztalt – Dr. Balogh Illés endokrinológus. Addig is kitartás!

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: