5 dolog, amit a YURKOV stílustanácsadáson tanultam

Amikor annak idején úgy döntöttem – sok nagyobb, akkor érthetetlen, így utólag teljesen megjósolható csalódás után – hogy ideje jobban megismernem önmagam szakember segítségével, idővel természetes volt, hogy a belsőm rendbetétele közben a külsőmet is összhangba hozzam a valódi személyiségemmel. A platinaszőke hajamból pl. így lett fokozatosan szelíd barna, amit ma már nem is festek, és nem is értem, hogyan lehetett ilyen hajam valaha.

Aztán az élet egyszercsak összehozott Kovács YURKOV Orsolyával, a YURKOV Szalon megálmodójával, akire azóta is felnézek. Tele van pozitív energiával, az élettörténete pedig rendkívül inspiráló (vezető informatikai cég igazgatója elhagyja ‘álom’állását, céges kocsiját, biztos megélhetését, hogy elkezdjen ruhákat tervezni). Csak pusztán a jelenléte egy beszélgetés alatt is nagyon felemelő tud lenni. 🙂

Miután megismerkedtünk, elmentem Orsihoz egy tanácsadásra, amelynek első lépése a színelemzés volt, tehát először ezerféle kendő segítségével megnéztük, hogy milyen színárnyalatok állnak nekem a legjobban.

Kiderült, hogy a harsány színek egyáltalán nem nekem valók :D, meleg, ősz/tavasz típus vagyok (a méz árnyalatok állnak jól), ugyanakkor a fekete és a fehér is “tiltott” színek. Ebben az az érdekes, hogy a hivalkodó színeket amúgy is utáltam magamon, így most már hivatalosan sem kell elviselnem a beszólásokat, hogy miért nem öltözöm színesebben :D. Sajnos a feketét imádom (reklámos vagyok, alapkövetelmény a fekete! :D), de amikor lehet, meg kell próbálnom lecserélni sötétkékre; a fehéret mindig is “koszosnak” éreztem magamon, és Orsi meg is erősítette, hogy “olcsónak” tűnik rajtam, így maradjak a bézsnél. Hiába vettem volna tehát egy jó kis fehér Ralph Lauren ingecskét, amit napestig vasalhattam volna élre, felhajtott gallérral, SOHA DE SOHA NEM ÁLLT VOLNA JÓL. 😀 Azt is jó tudni, hogy miért kívánok rá 1-1 színre – egész komoly pszichológia van mögötte, amiről Orsi órákig tud beszélni. 🙂

Aztán centiről centire megnéztük az alkatomat, és hogy milyen szabások emelik ki a testem pozitívumait, ill. mik javítanak optikailag azon, amit esetleg el akarok rejteni. Itt kiderült, hogy szabályos homokóra alkatom van, ami amellett hogy örömteli visszacsatolás, hogy hagyjam abba önmagam szapulását, azért is jó, mert minden egyéb alkattípusnál (alma, körte, fordított háromszög) afelé kell ügyeskedni, hogy homokóra alkatot “csaljunk”. Mivel nálam ez adott, így szerencsére nagyon csalni nem kell a szabásokkal, centikkel, arányokkal. Ezen a ponton azt is megtanultam, hogy mindegy, mennyiért veszel meg valamit, ha tökéletesen magadra szabatod – tehát nem éppen hogy csak kisebb vagy nagyobb rajtad – fényévekkel jobban fog állni. Pont az a pár mm a különbség hétköznapi és nem hétköznapi, hanyag és stílusos között.

Végül kaptam egy kis összefoglaló elemzést, amit a szekrényemben tartok. 🙂

A tanulság

1. Rengeteget spóroltam azon, hogy már nem dobom ki a pénzt egy halom olyasvalamire, amit úgyis megutálok majd, mivel nem áll jól, és nem is fogom magamon szeretni. Fel se kell próbálni, ránézésre meg tudom ítélni, hogy mi igen és mi semmiképp. (Tudtad, hogy a nők a szekrényük mindössze 20%-át hordják?)

2. Gond nélkül kapszulagardróbot alakítottam ki, így minden sokkal egyszerűbb! Felhalmozás helyett minimalizmus. A végtelen (fél órás) reggeli ‘Mit vegyek fel?!’, ‘Nem találok semmit ebben a ruhadzsungelben!’ helyett csak a kedvenc ruháimat látom, frusztráció nélkül. Minőség kontra mennyiség – kevesebb alapdarabom van, de ezek minőségibbek, ami szintén sokat segített a pénztárcámnak, a stílusomnak és az idegeimnek.

3. Nem dőlök be kósza trendeknek, maximum kiegészítőkön hordom az aktuális divatot, ha valamiért a magaménak érzem.

4. A sminkekhez, alapozó/pirosító/rúzs/szemhéjfesték árnyalatokhoz is magabiztosabban nyúlok.

5. Nem lettem azonban stílusikon, inkább önmagam fokozatosan jobb változata. De ennek oka inkább a személyiségemben keresendő, nem szeretek feltűnni, számomra a jólöltözöttség inkább eszköz, sosem cél. Ha egész nap csak brainstormingolunk az ügynökségen, nyilván nem prioritás számomra, hogy a lehető legjobban nézzek ki közben. Ugyanakkor megtisztelem magam azzal, hogy nem nézek ki toprongyosan, és nem vagyok hajlandó semmi olyat felvenni, ami nem tetszik, vagy amiben feszengek (a legszebb ruha sem ér semmit, ha nem tudja az ember viselni), és olyat sem veszek fel, ami elvileg jól áll, de nem érzem magam jól benne (a V-nyak áll a legjobban a dekoltázsom miatt, de nem akarom a kirakatba tenni mindenem – legalábbis nem mindig :D). Továbbra is meg/és felveszek olyan darabokat, amik a nagykönyv szerint nem nekem valók – de ilyenkor tudatában vagyok, hogy miért – pl. van, hogy inkább a hangulatomhoz öltözöm aznap. A tanácsadás tehát egyfajta tudatosságot adott, amivel eldönthetem, hogy mit is kezdek.

Egy szó, mint száz, szerintem érdemes részt venni egy ilyenen (2-3 óra), mert önbizalmat épít – igen, még akkor is amikor centiről centire lemérnek meztelenül 😀 – de csak ha profi tartja. Orsolyát szívből ajánlom mindenkinek. A találkozásunk óta  “feltört”, hívják tévéműsorokba, egyre több videót tesz fel tippekkel, és közben egy könyvet is írt, Stíluserő címmel. Vállal egyébként céges tréningeket, közös shoppingolást és gardrób analízist is (magyarul ki fogja dobni a ruháid 90%-át, de utána nagyon jó lesz :D).

Itt találhatjátok meg: https://www.facebook.com/yurkovfashionlounge/

Szerintem nemsokára interjút is készítek vele, csak jöjjön haza San Fransiscóból és érjen rám. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: