Minimálüvegbe rejtett csalódás: Gabrielle a Chaneltől

Nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy a mi jó öreg, fogyasztásra kihegyezett társadalmunk elengedhetetlen velejárója az, hogy minden csak ‘olcsósodik’. Ha ma megveszünk valamit méregdrágán, az ára, márkája már nem garancia arra, hogy hosszú évekig élvezhetjük is azt, amit vettünk. Egy autó vagy egy okostelefon esetében nem cél, hogy 5-10 évig kitartson, mert a gazdaságnak pörögnie kell, akkor is, ha ez a minőség rovására megy, miközben az árak meg felfelé mennek (nézz utána, mit jelent a tervezett elavulás). Nade kissé elkalandoztam. 😀 Igazából csak arra szeretnék a magam körmönfont módján kilyukadni :D, hogy nem lehet, hogy ez a parfümökre is igaz lett?

Régen az ember ha vett egy Chanel parfümöt, vagy bármelyik nagyobb ikonikus ház ikonikus illatát, akkor kapott is az illető valamit a pénzéért. 30-40-50 000 Ft-ba került ugyan, de egy fújás elég volt, hogy 3 napig érezze magán az ember, és mindenen, amihez csak hozzáér. Emlékszem, hogy a Coco Mademoiselle-ből végül kénytelen voltam az EDT verziót venni, mert ha a parfümből fújtam, 2 napig fájt a fejem tőle, zuhanyzás után is.

Hát ennek vége, ahogy veszem észre. Az eredeti illatok, amiket még mindig lehet kapni sem az eredeti vintage verziók már, ezek az újak meg… Nézzük rögtön az új Gabrielle példáját, ez ihlette ugyanis ezt a posztot. 

Már nagyon vártam, mert tudtam, hogy át akarják gondolni a csomagolást, és mint reklámos érdekelt, hogyan lesz újrapozicionálva az új parfüm, vagányabb vizekre evezve.

Megszagolva sajnos azt kell, hogy mondjam, nem véletlen az a sok negatív kritika, amit kapott, és rögtön vissza is kapcsolódom a kezdeti gondolatmenetemhez.

Az hagyján, hogy semmi Chaneles nincs benne, tehát az a ‘valami’, az a különlegesség, az az ún. ‘je ne sais quoi’, amitől úgy érezzük, hogy joggal kérnek el tőlünk ennyi pénzt egy parfümért (a jó parfüm akár minden órában, amíg a bőrünkön van, azzal együtt él és változik, valami szebbé érik folyamatosan, így a védjegyünkké tud válni) – na az ebből hiányzik.

Tulajdonképpen ez a frissebb, uniszexebb verziója a Coco Mademoiselle-nek, ami egy nagyon jó irány is lehetne, és első szaglásra nagyon is tetszett, csak aztán anélkül, hogy valami különlegessé szelídülne a bőrön, már el is illan. Huss. Volt, nincs. Esküszöm, hogy 10 percnél tovább nem érezni a bőrön. Pedig annyira örültem, amikor találkoztam vele a reptéren, mert akkor még nem lehetett kapni a boltokban. A boarding előtt nagy örömmel felfújtam, a repülőn pedig már hiába törtem el majdnem szegény barátom orrát, ahogy kétségbeesetten dugdostam felfelé a csuklómat az orrába, esküdözött, hogy semmit sem érez, nem az én orrom szokta meg túlzottan (mert én meg már eleve azért mutogattam neki, mert semmit sem éreztem). Hazafelé természetesen okosabb voltam, és 3-4 masszív fújással permeteztem mindenhová, de ugyanúgy elillant egy negyed óra múlva, mint korábban.

Mikor ezt elmeséltem az ismerőseimnek, szinte mindegyikük megerősítette, hogy hasonlókat tapasztalnak – valami történt, mert pillanatok alatt elillannak a legexkluzívabb illatok is. Azt mondják, mintha hamisítványt vettek volna, de nem azt vettek…

Emlékszem a dühömre, amikor kijött a Chanel Chance Eau Vive verziója, amit mind a mai napig a világ egyik legérdekesebb, legnekemvalóbb illatának tartok – és arra is, hogyan fogyott el röpke 2 hét alatt a 35 ml-es üveg, mert kb. óránként kellett újrafújni… de ez még úgy ahogy oké, mivel csak egy EDT-verzió. Bár a Chanel EDT-knek azért ennél többet kellene tudniuk, ahogy a Coco Mademoiselle EDT is tartós – ki tudja még meddig. (Egyébként a Chanel Chance EDP is legendásan hamar elillan, ahogy mondták a csajok körülöttem, és tényleg nem érzem rajtuk – nem tudom, hogy meddig lehet mindezt az egyedi body chemistry-re fogni. Mindenesetre az új Gabrielle-nél ez megbocsáthatatlan bűn.)

Még pár szó a reklámról… rengeteget dolgoztak az új üvegen, kinézetre nem lett rossz, de a fogása, mivel szuperkönnyű, nekem műanyagos, szó szerint súlytalanná vált. A kipróbálás után már megértettem és megemésztettem, hogy a ‘lázadó’ Kristen lett az arca, mivel az illat semmilyenségéhez, üdeségéhez, a ‘felvizezett Chanel’-hez illik az arca (bár azt, hogy ő képviselje az érett, de vagány, mindennel szembe menő Chanelt nehéz volt elsőre elfogadni), de azt nem értem, hogy egy amúgy szuperfiatal, szuperszép bőrű lányt miért kellett ennyire szanaszétretusálni. Persze, premium look meg minden, de az ilyen mértékű műség számomra inkább már zavaró, semmi köze a presztízs érzethez. Mintha kortalanítani akarták volna, de így műarcú gumibaba lett a végeredmény. Nem kell kiscsajt castingolni, ha gond, hogy éretlen a külseje…

Ha már a Chanel is ellenébe megy mindennek, amit eddig a neve képviselt, mi jöhet még?

Szagoltátok már? Csak én vagyok ilyen nagyon szigorú? 😀 Egyébként a nem Chanel rajongóknak tetszeni fog, dehát minek is, ha 15 percig tartós csak az a bizonyos illat… (Ráadásul teszter, ami meg ugye újabb régi elméletet vet fel arról, hogy vajon trükköznek-e az intenzitással, de szerintem nem.)

Reklámok

One thought on “Minimálüvegbe rejtett csalódás: Gabrielle a Chaneltől”

  1. En Amerikaban kaptam a ferjemtol az uj Chanelt,ami raadasul eau the parfum.
    Sajnos valoban elillan az illat ,fel ora mulva nem erzem!
    Ugyenezt tapasztaltam az uj Guccii illatnal is!
    Nem tudom mi tortenik a parfumokkel ,de valoban fel oranal tovabb nem erzodik az illat!
    Nagyon nagy csalodas!

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: